A jó kert öröm

A jó kert öröm a Tájnak és minden lakójának, köztük a kertésznek és szerencsés esetben a szomszédoknak is.
Öröm azért, mert nincs benne harc, elvárás, kényszer, ezért nincs benne csalódás, méreg sem. Örökké harmonikus mozgásban, változásban van, a körfolyamatok jellemzik. Azaz nem is teljesen zárul a kör, hanem egy kicsit minden más lesz közben, ezért inkább spirál lesz az örök körökből. Semmiből sincs túl sok: se haszonnövényből, se „károsítóból”, mert az ember segítségével egyensúly van. (Ember nélkül a legtöbb helyen erdő lenne, ha pedig túl sok az emberből, akkor sivataggá válik a Táj.)
A jó kert tehát a Táj szerves része, nem idegen, nem élesen más, mégsem vad, hanem az ember szerető gondolata, elképzelése, megérzései által picit meghaladja a Természetet. Kertésze nem nyomja el a természetes folyamatokat, csak ügyesen terelgeti őket. Elfogadja a természetes segítőket, a talajéltető parányoktól a hernyó és rovarevő madarakig, a Föld sebeit begyógyító [gyomok]tól az árnyat adó [hazai bokrok]ig, [fák]ig. A jó kert a boldogság és béke helye. És nem csak a térdünkig ér… Hagyjuk fejünk fölé nőni!