Szemzés

Szemzéskor egy frissen levágott hajtásvégről lemetszett, rügyezésre képes, de tavaszig alvó szemeket teszünk az alany héja alá, hogy az osztódó sejtréteggel összenőlve ebből hajtson tovább a fa koronája.
Az oltáshoz képest kicsi seb könnyebben beforr, csak a szemzőhajtással kell sietni az alanyhoz, nehogy kiszáradjon. (Krumpliba, vagy nedves mohába szúrva a vágott végét a kiszáradás lassítható.)
Ennél is jobb, ha olyan fákat találunk, vagy nemesítünk, melyek saját magjukról is nemes fává tudnak fejlődni, így saját mélyrehatoló gyökerükön, sebzések nélkül növekedhetnek, még metszeni sem kell őket, mert a nekik legelőnyösebb formát fogják megvalósítani. (Lásd [Magnemes anyafák]!)