Tartósítás

A lassan kiformálódott terményeket, melyeket a kerttől kapunk, kár veszni hagyni. Ha nekünk nem kell, vagy túl sok, adjuk másnak, aki örül neki. A hagyományosan többfokozatú felhasználással alig marad komposztravaló, hiszen amit lehet, frissen megesszük, vagy nyersen eltesszük, ami marad, abból levet préselünk, a lészűrőben maradt rostos részeket (lehetőleg napon) aszaljuk, vagy nyersen lereszelve szorosan záró üvegekbe tömködjük. Így csak a kemény héjak és kocsányok maradnak meg.
Minél több energiát használunk fel a termények átalakítására, annál többet veszítenek értékükből! A hűtés, fagyasztás, sütés, főzés az élet lényegét veszi el a természet ajándékaitól.
Legjobb, ha azt esszük, ami éppen érik, ezekkel töltekezünk, és csak a száraz terméseket, magokat tesszük el télire. Nem véletlen, mit mikor kapunk, ne akarjuk összezavarni a természet rendjét! (A mostanában szokásos tartósításhoz használt só, cukor, ecet, alkohol és a sok ipari vegyszer nem is tesz jót nekünk. Éppen azért használják őket, mert életellenesek, megölik az apró lebontó szervezeteket!)