Vadrágás elleni védelem

Ha meghagynánk a vadon élő állatoknak szükséges életteret, épp annyian élnének, amennyit eltart az erdő-mező. A milliónyi kis fa között „elférne” az a néhány, aminek a kérgét is lehántják az őzek, szarvasok. A hajtások végét csak addig eszik, amíg elérik, így jó 15 évig kell csak vigyáznunk, vagy elfogadnunk az önkéntes sövény-nyírókat. (Ahol sok a vad, ott láthatunk igazi bonszájokat és sűrűre kurtított bokoroldalakat is.) Frissen ültetett fácskákat rögtön megtalál az őz, és jelzi, hogy elfogadja-e. (Sokszor igen, néha nem, de ne haragudjunk ezért!) A karókkal, száraz ágakkal, szúrós növényi részekkel, szőlőhajtásokkal körbevett törzseket nem tudják bántani, a szögesdrót teljesen fölösleges és durva lenne. Néha a nyúl is megkóstolja a fiatal kérgeket, de a legfőbb vendég az őz. A vaddisznó inkább a gyökereket szereti, kitúr néha egy-két csemetét. Vele a kelta időket idéző Vadkan-himnusszal (Boar’s Head Carol) próbálhatunk megegyezni, ha nem akarunk magunk köré vastag acélhálót húzni.
Még arra is képesek lehetünk, hogy külön az állatok kedvéért ültetünk valami finomat! (De ne térítsük el őket a természetes élelmüktől.)