Világzene

A nagy természettudós J. W. von Goethe kortársa, E. F. F. Chladni nyomán egyre többen fedezik fel a hangot is adó rezgések formáló képességét(pl. Hans Jenny, Alexander Lauterwasser).
Ma már filmen is meg lehet nézni - de még nagyobb élmény kipróbálni! -, hogy a különböző hangok milyen csodálatosan szép ábrákat hoznak létre rugalmas lapokon, vagy akár folyadékfelszíneken. Meglepő, hogy csak bizonyos rezgések (hangmagasságok) adnak szép képet, az átmenetek nem! És meglepő a hasonlóság a rezgésábrák és az élővilág formái között. Virágokat, bogarakat, teknőspáncélt ismerhetünk fel hangkeltés közben, de a Természetre hangolt emberek is ilyen előképekre formált tárgyakat készítettek, pl. kosarakat, hálókat, és a fontos ősi jelképeink is ilyen természetes alakzatok, mint a kör-kereszt. A szabályos sokszögek is kiadódnak központosan szimmetrikus lapokon.
Ha pontosan megfigyeljük a jelenséget, észrevesszük, hogy igazából az álló, mozdulatlan helyek adják a szép formákat, a rezgő részekről "elmenekül" az anyag. Interferenciák, hullámtalálkozásokból adódó állóhullámok csomópontjai adják ezeket a különös, mégis ismerős képeket.
Természetesen az együttrezgés, a rezonancia függ az alaktól, anyagtól, és a hangok tisztaságától.
Első rácsodálkozásunk után felkiálthatunk: akkor tényleg a hang teremti a formákat?!
És elgondolkodhatunk, hogy a bennünk, körülöttünk lévő anyagok és a mindent megmozgató rezgések vajon milyen formákat hoznak létre általunk? Tudunk-e elég harmonikusak lenni, tudunk-e a Világgal együtt zenélni?