Címlap

Legközelebbi programjaink

Hamarosan itt olvashatja következő programjainkat.

Legfrissebb híreink

Vannak olyan élőlénytársaink, akik a vérünket szívják. Néha, ha engedjük nekik. Mert vagy agyoncsapjuk őket, vagy megmérgezzük őket, vagy kizárjuk őket az életterünkből, vagy messzire el is kerülhetjük őket, az ő életterüket. Ilyen például a szúnyog.
A szúnyog a tudomány (és iskolai tanulmányaink) szerint vízben kezd fejlődni (nem száraz tetőkön!), ahol lárvaként egyrészt szépen megtisztítja a vizet a bomló szerves anyagoktól, másrészt rengeteg más élőlénynek ő a tápláléka, közvetve még a gólyának is. Aztán ha kikel a vízből, elkezd repülni, és ha olyan szerencséje van, egy édes-meleg vérű testre talál, mondjuk egy kisőzre, madárra, vagy emberre. És csak a nőstény szív tőle egy csepp vért, hogy életében egyszer jóllakjon, és felül egy nyugodt helyre, aztán nem bánt már senkit.
Kipróbáltam, ezért merem állítani, hogy nagy folyó árterében felhőként nyüzsgő szúnyoghad közepén is lehet egy ideig mentes az ember a csípésektől, ha szívében nyugodt, és elfogadja a Természet rendjét, gondolatai nem izgágán felszínesek, nem fél, nem csapkod, hanem belefeledkezik a Táj békéjébe. Nekem is csak egy pár percre sikerült ez, aztán jöttek a csípő hadak. Kevésbé sűrűn szúnyogos helyeken, mint egy erdei patak mellett viszont egészen sokáig tudtam nyugton ülni, csípések nélkül! És olyan csoda is van, hogy ennyi sok eső után sem találkoztam idén szúnyoggal még a Fertő közelében sem!

Tehát egyrészt a szúnyogok éppolyan szerves és fontos részei a Természetnek, és a mi életünknek is, mint minden más lény, másrészt lehetőségünk van dönteni, hogyan védekezzünk csípéseik ellen. Ha agyoncsapjuk őket, egy kis „karmát” veszünk magunkra, viselnünk kell megölésük következményeit.
Ha kívülről (felülről) várjuk a megoldást, követelhetjük az irtásukat is, de ezt vagy minden élőre ható idegméreggel és házaink, tornyaink között lavírozó régi repülőgéppel tudják igen drágán elvégeztetni, vagy a biológiainak nevezett módszerrel még lárva korukban támadják meg a szúnyogokat (ha tudják a szaporodóhelyüket!), és a Bacillus thuringiensis israelensis elterjesztésével szintén rengeteg más rovarnak, és azokból élő más állatnak okoznak károkat. Ez valóban „biológiai” fegyver, de nem éppen szelíd és ökologikus megoldás!
Kérhetjük, eltűrhetjük utolsó kis élővizeink lecsapolását is, amivel siettetnénk a már tapasztalható sivatagosodást.
Próbálkozhatunk ártalmatlan szerekkel is, amikkel a bőrünket kenegetjük, vagy illatosítunk magunk körül, vagy homeopátiás hatványban bevesszük őket.
Végül marad a szúnyogháló, a türelem, a békesség, a szeretetteljes gondolatokkal töltekezés és a kitartás, s ha mégis viszket valahol, az útifű levele.

De: ha nemcsak magunkra gondolunk, hanem igazán megoldást keresünk, és segíteni szeretnénk az egész Tájnak, segíthetjük a szitakötőket, halakat, békákat, a fecskéket, és más szúnyogevő állatokat, ami sokkal nagyobb öröm, mint az ellenségeskedés, és nem kiadással, hanem haszonnal jár!

(Egyébként ahogy havat is csak ott lapátolnak el, ahol kevés van, az irtásra is csak ott gondolnak, ahol van remény az eredményre. Ahol igazán sok a szúnyog, ott eszükbe sem jut az embereknek ilyen, hanem elfogadják az életük részének a szúnyogokat is. Matula bácsi sem követelt vegyszereket!)

Hárs Olivér
Castanea Környezetvédelmi Egyesület

A Castanea Környezetvédelmi Egyesület közhasznú céljaira 2010-ben 127.681,-Ft-ot kapott a személyi jövedelemadó 1%-ából. Ezt az összeget rendezvényeinkre, alaptevékenységünkre fordítottuk.
Köszönjük mindenkinek, aki felajánlásával segítette munkánkat! Kérjük, következő adóbevallásakor is egyesületünk nevére töltse ki rendelkező nyilatkozatát! Adószámunk 19108876-1-08.

Hírlevél

Havi programjaink és mások ajánlott programjai...

Feliratkozás Castanea hírlevél hírcsatornája csatornájára

wahavi honlaptervezésdrupal