A kert legnagyobb élőlényei a fák. Ezek nagyobb része gyümölcsfa. Mégse higgyük, hogy a kedvünkért terem, hanem azért, hogy magot hozzon, és terjedhessen. A gyümölcs húsa csak ráadás, ajándék a magot szállítóknak. Érdemeljük ki! Vigyük a jóféle gyümölcsmagokat mindenfelé, ahol fák lehetnek! Mert az az igazi, ha magból lesz a fa, és nem sebezzük, torzítjuk, csonkoljuk a fákat, hanem hagyjuk őket természetesen széppé formálódni. Terebélyes öreg koronák mutatják, milyen az, ha senki se metszi, mérgezi őket – és mégis teremnek! (A metszés nem a fákért van, hanem azért, hogy kisebb helyről több termése legyen az embernek, ami nyilván kifárasztja és gyengíti a fát.)
Bereczki Máté nagy gyümölcsészünk is azon mesterkedett, hogy „magnemes anyafákat” találjon, amiknek minden magjából hasonlóan jó gyümölcsöt termő utódfa lehet. Magból, magától nőtt fák sokkal erősebbek, egészségesebbek lehetnek, nagyobb a gyökerük is, belenől a földbe, nem ültetik át.
(Eredetileg a híres régi fajták is majdnem mind magoncok voltak!)
Sokszor a nagy fák körül földbe taposott magokból is fácskák lesznek, melyek még átültethetők, de a jóféle gyümölcsökből is kivehetjük az érett magokat, és a megjelölt helyükre dughatjuk őket. Ettől kezdve a Természet erőire bízhatjuk a mag kifejlődését, legfeljebb segítenünk kell, nem kényszeríteni.