Csodálatos, hogy a forró szárazságban elszontyolodott zöldségek mellett minden emberi kényeztetés (locsolás, táplálás) nélkül is milyen délcegen, életerősen virít a sok vadvirág, és egymásnak nem ellenfelei, versenytársai, hanem támogatói. Gyökereikkel és árnyékolásukkal fenntartják a talajnedvességet, lazítják a talajt, testükben értékes tápanyagokat készítenek (ezért is volt jó a rendszeres pihentető ugar). Nincs végzetes „kártevőjük”, hanem bőséggel ellátják a belőlük élőket. Lassan kiderül, hogy régi eledelek, gyógynövények ők, a földekről, kertekből kiszorulók, és mindenki jól jár vele, ha visszafogadjuk őket életünkbe. Ahogy réges-rég befogadták a mai kerti növényeket is a vadon nőttek közül.
Mindenkinek ajánljuk ezt a két oldalt, egyre…