Életközösségek kialakítása

Ahogy mi, vagy a legtöbb állat, a növények sem érzik jól magukat magányosan. Természetes helyeken csoportosan, és egymással szövetkezve élnek, a különböző foltok együttműködnek egymással, segítik egymást. Szinte sehol sincs üres hely köztük, a talaj sehol sem csupasz, minden teret benől valami. A bolygatások utáni kezdeti szúrós, maguknak való „harcosok” után hamarosan megjelennek a szelídebbek, és lassan beáll a helynek megfelelő egyensúly. Ezt a békés együttélést tartjuk szépnek egy réten, mert érezzük, hogy mindenki jó a másiknak, nincs küzdelem vagy védekezés. Akkor szép a kert is, ha ilyenné fejlődött, amiben sokat segíthetünk. Szerencsénkre nálunk szinte minden növény ehető, vagy felhasználható, de ha a nem is olyan régi „szokásos” terményekhez ragaszkodunk, ügyesen azok is beilleszthetők a természetes növényzetbe. Láthatjuk, hogy bizonyos zöldségekkel megjelennek a hozzájuk tartozó gyomnövények is, akik segítik, védik, erősítik társukat, megfelelővé alakítják a talajt. Ha valami túlszaporodik, az egyensúly eltolódásának jele, túl erős valamilyen hatás.
(Mindig a létfeltételeknek megfelelően alakul az életkép.)