Érik a ropogós cseresznye… És fenn a fán ringatózva eszembe jutott, mennyi mindenre tanít ez a cseresnyeszedés! Nem cserélném el semmiért!
Egy csomó mindent meg kell tanulni hozzá. Mert először is tudni kell, hol keressünk cseresznyefát (jelentős önmérséklettel lemondva a bekerítettekről). Aztán fel kell ismerni, melyik is a cseresznyefa. Azt is el kell találnunk, mikor érdemes már szedni, hogy elég érett legyen, de még ne túl, és a seregélyek se vessenek rá szemet. S most jön a lényeg: a fáramászás!
Az első lépés a legnehezebb, általában nagy láblendítést és húzódzkodást kíván. Aztán már jobb a helyzet: a cseresznyefák az ember segítői a mászásban, úgy növesztik ágaikat, hogy koronájukba juthassunk. Milyen csodálatos bizalom ez: érezni, hogy egy élőlény megtart, elfogad, sőt ad is bőségesen! Érezni kis szélben, ahogy a szilárd, kemény ágak lágyan csavarodnak, rugalmasan hajladoznak, a vékonyabbak is engedelmesen odahajtják csúcsukon lévő gyümölcsüket, mint szelíd jószágok fejéskor a tőgyüket. Közben mi is hajladozunk előre-oldalt-hátra, csimpaszkodunk, támaszkodunk, egyensúlyozunk is, vagy átkaroljuk a fát, beülhetünk egy-egy ágvillába, ráhasalhatunk egy-egy vastagabb ágra… És megint az önmérséklet: ha többet teszünk a szánkba, mint a vödörbe, kevesebb lesz a magunk, amit otthon felhasználhatunk (mondjuk kispárnába). Ha marokra szedjük, szétnyomódik a gyümölcs. Ha szárával, akkor lassabb és nehezebb a szedés, sok türelem kell hozzá. Ballal is, jobbal is gyakorolni kell! Ujjainkkal óvatosan araszolgatva eljutunk a legkülső szemekig is. Szemmérték is szükséges, hogy elérjük-e a következő ágat, és leleményesség, hogy hogyan. Külön művészet beletalálni a vödörbe, akár odafordulás nélkül is. És ez még csak a technika.
De milyen gyönyörűség együtt cseresznyézni karnyújtásnyira ülő barátkákkal, vagy válaszolni egy-egy mellénk rebbenő füttyentő rigónak! Beláthatjuk így azt is, milyen szép a kert cseresznyeszemmel, vagyis a korona magasából.
Ha megtelt a vödör, nem is egyszerű újra földet érni, aztán jöhet az igazságos elosztás, az ésszerű felhasználás. Mondjuk az aszalás. Köszönjük meg a fának ajándékait!