Ha találunk egy megfelelő méretű (belső átmérője legalább 12cm) és még jó állapotban lévő (szilárd falú, nem korhadt, nem repedezett) üreges ág- vagy törzsdarabot, vésővel tisztítsuk ki a belső felületét majdnem simára, és ha nincs az oldalán jó helyen kiüthető ággöcs, akkor véssünk vagy fúrjunk lyukat az odúhoz/madárhoz illő méretben. Az aljába pontosan illeszkedő deszkafeneket kell készítenünk, lehetőleg dugóként belenyomva az odúpalástba, a réseket agyaggal tömíthetjük, és mégegy deszkalappal befedhetjük az odút, mint a tetején is, csak ott több ujjnyi széles túlnyúlással, hogy az esőtől védje az odú falát. Erre kerül a vízhatlan fedés, ami lehet régi tetőcserép, esetleg lapos kő, vagy sima fakéreglap. (A legjobb a kiterített nyírkéreg, amit északi tájakon fűtető szigetelésére is használnak). A kátrányos, cementes, vagy műanyag lemezek nem a kertbe valók, mert szennyeznek!)
Végül erős dróttal, vagy kúszónövény-gúzzsal élő fára erősítjük. A tetejét biztonságosan rögzítsük, nehogy leessen! A képen látható „csőbilincs” nevű szorítószalag az odúpalást összetartására szolgál, ha már elég száraz és még elég erős a faanyag, leszedhetjük a kihelyezés előtt, jó lesz másik odú készítésekor.