Egyesületünk 2005-ben az Ökotárs Alapítvány támogatásával a nemzetközi Zöldút (Greenways) hálózat részeként a soproni tájra vonatkozó tanulmányt készített a Zöldút megvalósíthatóságáról
Mi a Zöldút? (Alapelvek, példák, célok)
A Zöldút kisebb, egy napi járóföldet átfogó tájegységek természeti és kulturális értékeit jelzett úthálózattal összefogó közösségi programja, mely nemcsak bemutató jellegű helyi és turisztikai ajánlatot, hanem a benne résztvevők összefogásával együttműködést is jelent a közös Táj érdekében.
A Zöldút olyan pontjait köti össze a Tájnak, melyek figyelemre méltóak a helyiek és az ide látogatók számára: különleges természeti értékeket, egyedi látnivalókat, jellegzetes építményeket, pihenő- és szálláshelyeket, és a Táj egészségének érdekében olyan közlekedési módokkal, melyek nem ártanak élő környezetüknek (például gyalog, kerékpárral, lóháton, lovaskocsival, hajtánnyal vagy görkorcsolyával), ebből nem zárva ki az autóknál sokkal környezetbarátabb vasutat és hajót sem.
A Zöldút létrehozása egyben azt a szándékot is kifejezi, hogy az érintettek szép, egészséges tájban akarnak élni, és ezért mindent meg is tesznek. (Ezt az elvet követi a Castanea Környezetvédelmi Egyesület „Szeretem ezt a tájat!" programja, melybe minden tevékenységünk illeszkedik.
Azt is jelenti ez, hogy településeken belül és települések között együttműködő közösségek jönnek létre, felismerve, hogy kölcsönösen felelősek vagyunk élőhelyünk egészségéért.
Egy élő Zöldút kitűnő lehetőség környezetünk, a Természet jelenségeinek megismerésére, bekapcsolódhatunk általa a szomszédos közösségek mindennapjaiba, ünnepeibe, bemutathatjuk vendégeinknek a számunkra fontos és kedves helyeket, mindazt, ami öröm és érték számunkra.
Segíthetjük ezzel egyedi értékeink fennmaradását, feléleszthetjük a helyi hagyományokat, megtanulhatjuk, hogyan élhetünk valóban együtt az otthonukat jelentő Tájjal.
Jóval többről van tehát szó, mint egy turistakalauz, nem is csak kerékpárutakat kellene építeni, hanem egybegyűjteni értékeinket (emberek, szokások, emlékek, természeti szépségek), és együtt kitalálni, hogyan élhetnek tovább, hogyan gyarapíthatók, hogyan mutathatjuk be őket másoknak is. És ha ez megvan, már csak működtetni kell... Biztosan ez lesz a legnehezebb. De érdemes!
Jó példák vannak már közel és távolabb: erdélyi Borvíz-út, morva Borút, a nemzetközivé növő Borostyánkő út, a zselici élményporták, de Európa és Amerika sok helyén már korábban is létesült hasonló.
A soproni táj (Három táj egysége, Natúrpark, Nemzeti Park, Világörökség)
Sopron különlegesen értékes környezetében három jellegzetes klímaövezet találkozik: az Alpokalja, a mediterrán jellegű dombvidék, és a kontinentális sztyepptóval kezdődő Kisalföld. Dr. Kárpáti László nemzeti park igazgató szavaival: „A Kárpát-medence kicsiben!"
Nemcsak a táj, a benne élő emberek is egész hazánkat képviselik itt: magyarok, németek, horvátok, és még több kisebbség él együtt ezen a változatos helyen.
Azért is fontos e nyugati kapu megőrzése, mert máig egységben mutatja jellegzetességeit, meghatározó élményt ad az áthaladóknak is, de hosszabb ismerkedésre is csábít.
Értékeit régen felismerték: a Soproni-hegység címernövénye, az erdei ciklámen volt hazánk első védett növénye 1934-ben, s maga az erdővel borított hegység is 1977 óta védett tájvédelmi körzet.
Az ország második turistaegyesülete, elsőként alakult Városszépítő egyesülete sok látnivalóval, értékkel gazdagította ezt a hegyes-völgyes vidéket. Források, kilátók, gyalogos, lovas ösvények, futópályák, szívbetegeket szolgáló erősítőutak, tanösvények, tornapálya és sípályák várják a parkerdő látogatóit. A városi erdőben még zenepavilon is van, ahol ünnepnapokon ének is felhangzik.
Az erdők szélétől a városra lejtő Lőverek területe ősi kertkultúra menedéke, az élősövényes gyalogösvényekről sajátosan szép kertekre látni, ahol ma is jelentős gyümölcs a szelídgesztenye, és sok régi alma-körtefajta, naspolya és más gyümölcs maradt.
Az erdőben bújik meg az ország első szénbányája is, Brennberg, ahol kétszáz évig bányásztak, ám most inkább természetbe simuló kis településként ismert.
A hegység lábánál fekszik Ágfalva és Harka ritka szép rétjeivel, erdejével, és így, Sopronnal együtt a Soproni-hegység Natúrparkot alkották.
A szent Ikva medencéjébe települt várostól északra, keletre melegebb tavaszú, mészköves dombok sora húzódik a Fertő felé, melyek Balfnál elágazva a nagy tavat övezik. Egészen más növénytakaró, egészen más állatokkal! Sok sziklagyep, sztyepprét, sűrűn bokros erdők, a dombok keleti lejtőjén pedig a híres Soproni Történelmi Borvidék. A Kőhidáig lejtő medence ősi láprétjei között a Tómalom nyílt vize hívogat.
Fertőrákos, Balf, Fertőboz, Hidegség a Fertőre néző községek sora, mindenütt érdekes kuriózumokkal.
A magyar-osztrák Fertő-Hanság Nemzeti Park megalakulása után tíz évvel az egész „óriás lábnyom" a Világörökségbe került. Ezzel a legnyugatibb sztyepptó hatalmas nádasával, sekély, sós vizével, szikeseivel Európában is kiemelkedő védett területté vált.
Az innen fennsíknak látszó déli részen Kópháza és Nagycenk kapcsolódik ide.
Ez az egyedülálló változatosság akár egyetlen túra során is bejárható, és a táj több pontjáról áttekinthető!
A Castanea Környezetvédelmi Egyesület által megtervezett Zöldút tehát a Soproni Tájvédelmi Körzet, a Soproni-hegység Natúrpark, a határon átnyúló Fertő-Hanság Nemzeti Park és Fertő-táj Világörökség természetes összetartozását kívánta hangsúlyozni, és a szelíd közlekedés útvonalaival ezt a szerves egységet behálózni.