A csalán (Urtica dioica) nem ilyen tengelyesen összefogott, rá inkább a messzire kúszó gyökérből felegyenesedő sok hajtás jellemző. Üde, tápdús helyeken érzi jól magát, ahol embermagasságúra is megnől. Ha mindig csak a csúcsát csípjük le, újrahajt, és a rajta fejlődő legszebb pillangóink kikelését sem zavarjuk meg így. Hagyjuk meg tehát a kertekben néhány erőteljes foltját ennek a sokoldalú gyógynövénynek!
Az egész növény jó humuszképző, táplálja a kerti növényeket, ezért akár meghagyva, akár a sorok közé fektetve hasznos talajtakaró. Esővízben erjesztve védő locsoláshoz is használható a veteményesben.
Vízbe áztatva a csalán is jó üdítőital, préselt leve, vagy forrázata is vértisztító, erősítő, még a kismamák tejelválasztását is segíti. Szerves mész, vas és friss vitamin van leveleiben, ezért csonterősítő, vérképző. Gyökere a hajat ápolja szeszes kivonat, vagy inkább tea formájában. Kovatűiből szivárgó hangyasava miatt csíp, de épp ezért lehet vele üvegedényt fényesre törölni, sikálni. (Utána még jó lesz más célra is!)
A konyhában különben ízletes tészták, levesek, főzelékek alapanyaga lehet. (A Castanea rendezvényein rendszeresen bemutatunk ilyeneket!) A csalánrostokból erős szöveteket, zsákokat lehet készíteni. A növény levével más természetes anyagokat, fonalakat festhetünk.