Életünk nagy kérdése, hogy adunk, vagy kapunk. Nem nyerhetünk mindig mások elől, hiszen az Élet úgy teljes, ha örök körökben forog az anyag-energia, vagyis mindent hiánytalanul visszaadunk a közösbe. (A „fogyasztás” szó tévedés, csak mohó túlevésről, tartalékolásról lehet szó, de ez sohasem végleges.) Az lenne hát az igazi, ha ott élnénk mi is a növényeink között, és a mit felhasználtunk, azt ugyanoda juttatnánk vissza, ahonnan kaptuk. De legalább a komposztálhatót vigyük vissza a kertbe!
És ez még csak az anyag. Legyünk hálásak is, örüljünk mindennek, amit kertünktől kapunk, a szépségének is! Legyünk közvetlenek minden élő társunkhoz, érezzük meg benne a „Te”-t, sőt az "Én"-t, válaszolgassunk a növények, állatok gesztusaira, kertünk zenéjére, a madarak dalaira!