A német Bau szó is élőfával kapcsolatos, nem a holt Holz-zal, mégis a mi építkezés szavunk teljesebben fejezi ki a legnagyobb emberi feladatot: éppé, széppé tenni saját „fészkünket”, és közben környezetünkkel együtt magunkat is kiteljesíteni.
A hajlék még egybehajlított élő fákat jelent. Hasonlóan épültek az első lombos templomok is, az élő időjelző „szerkezetek”. (A csúcsíves katedrálisok még őrzik ezt a formát, de a fát már csak állványzatnak használták a kőfaragók.) Kisebb kerti építményeket, tájba illő menedékeket mindig építettek így. Ma már – az újrafelfedező Wiechula messzire futó képzelete nyomán – sokfelé állnak, élnek [fákból ültetett épületek]!
Természetesen ilyen élőfa-háza leginkább annak a gyereknek lehet, akinek újszülöttként elültetik a szülei, hogy mire megházasodik, beköltözhessen. Így is legalább 30 évvel korábban, mintha gerendának, deszkának való fákra várt volna, és még pusztítania sem kellett!