A madárvédelemről

<p>Orbán Zoltán: A madárvédelemről (<a href="http://www.mme.hu">www.mme.hu</a&gt;)</p>
<p>A madáretetés társadalmi szintű elerjedése, gyakorlatilag intézményesült tevékenységgé válása mo-dern korunk alig több, mint száz éves múltra visszatekintő "találmánya". A városiasodó, a természettől egyre inkább eltávolodó emberek azért etetik mind nagyobb arányban a madarakat (és túráznak példá-ul a szabadidejükben), mert így próbálják pótolni az állatok közelségének, a fák susogásának, a táj szépségének mindennapjaikból hiányzó látványát és élményét. Minél távolabb élünk a természettől, annál több egyéni és szociális pótcselekvést találunk ki annak érdekében, hogy kielégítsük napi moz-gás-, élmény-, veszély- és kihívásigényünket, aminek igen szemléletes példáját adják az egyre szélső-ségesebb extrém sportok.<br />
Az ipari forradalommal exponenciálisan felerősödő tájrombolás és környezetszennyezés valódi mérté-ke egészen az 1960-as évekig csak a szakemberek egy része számára volt egyértelmű. Ekkorra azon-ban olyan méreteket öltött, hogy − spanyolviaszként − kénytelenek voltunk "feltalálni" a környezeti nevelést is, melynek képviseletével, globális elterjesztésével olyan világszervezetek, mint az ENSZ és az UNESCO vezetői is kénytelenek voltak foglalkozni.<br />
Ebben a társadalmi figyelemfelhívó munkában a mindenütt jelenlevő, az embert a civilizációba is kö-vető − és egyben legkedveltebb − állatcsoport, a madarak, és különösen a téli etetésük kínálta az egyik legjobb eszközt.<br />
Magyarország több, mint fél évszázaddal megelőzte ezt a kampányt, Herman Ottó "A madarak hasz-náról és káráról" címet viselő híres munkájában külön fejezeteket szentelt a madárvédelemnek, így a mesterséges odúk kihelyezésének és a téli madáretetésnek is.</p>
<p>Az etetés elsősorban rólunk, emberekről szól!<br />
A madarak csak ott tudnak tartósan megmaradni, ahol rendelkezésükre állnak a szükségleteiket kielé-gítő táplálkozó-, pihenő- (búvó-) és fészkelőhelyek − azaz a megfelelő élőhelyek. Ha ezeket nem talál-ják meg, akkor végleg eltűnnek a területről, vagy csak az idő egy részében tartózkodnak ott. Utóbbira szolgáltatnak jó példát a vonuló madarak, melyek a korlátozott erőforrások miatt csak táplálkozni tud-nak a telelőterületeken, ha szaporodni akarnak, akkor kénytelenek onnan sok-sok, akár több tízezer ki-lométer távolságba (a költőterületekre) repülni.<br />
Magyarországon jó száz éve zajlik a társadalom egyre nagyobb körét bevonó téli madáretetés, így sok-sok madár generáció képviselői szokhattak hozzá, tanulhatták meg kihasználni az őket vendégül váró etetők tízezreit. Ha ezek nem lennének, akkor a madarak nem pusztulnának el, hanem kevésbé kon-centráltan keresgélnének a tájban, illetve vonuláskor, kóborláskor odébbállnának.<br />
Önfenntartó, egészséges populációk fennmaradása csak akkor lehetséges, ha az élőlények a lehető leg-nagyobb mértékben az élőhelyi környezetük kínálta feltételekhez alkalmazkodva élhetnek. Ott, ahol ez már nem így van, ahol egy-egy faj vagy élőlénycsoport megmaradása intenzív és közvetlen emberi be-avatkozást igényel, már nagy a baj, és a veszélyeztetettség mértékét jelzi.<br />
A szükségtelenül végzett nyári etetés infantilizálja az egyedeket, elkényelmesíti a szülőket, a termé-szetestől eltérő táplálékviszonyokhoz szoktatja a felnövekvő generációkat, a mesterséges táplálékbő-ség pedig folyamatos emberi beavatkozás nélkül életképtelen szintre "pumpálhatja fel" a fészkelőállományt. A kényszerűségből nyáron is etető Angliában figyelték meg, hogy cinegék napra-forgómagot hordtak az egyébként rovarevő fiókáiknak (a megevők többsége is a könnyebben emészt-hető és a költési időszakban jobban hozzáférhető rovarokkal etet!), melyek képtelenek voltak meg-emészteni az emésztőrendszerükben felhalmozódó élelmet, és elpusztultak.<br />
Magyarország természeti környezete még képes biztosítani a legtöbb faj táplálékát, ezért nálunk a téli madáretetés is elsősorban nem természetvédelmi, hanem szemléletformáló tevékenység, tehát alapvetően az emberek, nem pedig a madarak igényeit szolgálja ki. A viselkedéstorzító nyári ete-tés helyett odútelepítéssel, itatással, és a cikk végén bemutatott egyéb eszközökkel segítsük a madara-kat.<br />
Annak érdekében, hogy Magyarország biológiai sokféleségét megőrizhessük,folyton tennünk kell, töb-bek között nem szabad elkövetnünk azokat a hibákat,melyek kiüresítették Nyugat-Európa természeti környezetének jelentős részét. Magyarország összehasonlíthatatlanul jobb állapotban megőrzött, rend-kívül gazdag madárvilágát nem az egyik végső eszközt jelentő nyári etetéssel, hanem a Madárbarát kert program alábbi, évszakonként megfelelően váltakozó eszközeivel és tevékenységeivel − köztük télen etetéssel is − segíthetjük:<br />
Az állatok számára táplálkozó-, búvó-, pihenő- és szaporodóhelyet egyaránt kínáló növényzet megtar-tásával, telepítésével; Fészeképítőanyagok kihelyezésével; Porfürdő kihelyezésével; Télvégi odúellen-őrzéssel és karbantartással; Új odúk kihelyezésével; Mesterséges fecskefészkek kihelyezésével; Fecskepelenkák felszerelésével; Fecske sárgyűjtőhelyek létesítésével; Sarlósfecskeodúk kihelyezésével; Partfalak felújításával; Gólyakosár-kihelyezéssel; Más fajok védelmi eszközeinek alkalmazásával.</p>