Masanobu Fukuoka elvei

Masanobu Fukuoka elvei 
Ahogy az emberiség eltávolodásával a Természettől szükségessé vált az iskolázás, úgy a kertészetben is szükségessé vált a metszés és a „kártevők” irtása. A Természetben a különálló iskolázásnak nincs értelme. 
A gyereknevelésben sok szülő ugyanazt a hibát követi el, mint én a gyümölcsnevelés kezdetén. Például zenét tanítani egy gyereknek éppannyira felesleges, mint egy gyümölcsfát megmetszeni. A gyerek füle felfogja a zenét. A folyó zúgását, a parti békák brekegését, az erdei levélzizegést, ami mind igazi zenék. Ám ha zavaró zajok jutnak a fülbe, a gyermek tiszta, közvetlen zeneérzéke degenerálódik. Ezen az úton haladva képtelen lesz dalként hallani a madarak énekét, a szélsüvítést. Épp ezért gondolják hasznosnak a gyermekek zenére tanítását: egy tiszta hallású gyerek nem fog népszerű muzsikát játszani hegedűn, vagy zongorán, de ez szerintem egyáltalán nem jelenti, hogy képtelen meghallani az igazi zenét, vagy hogy nem tudna dalolni. 
Ha a szíve tele dallal, a gyerek zeneileg tehetségesnek mondható. Szinte mindenki jónak tartja a „Természetet”, de kevesen érzik a különbséget természetes és természetellenes között. 
Ha egy új rügyet két pengével lenyisszantunk a fáról, olyan zavart okozunk, amit nem lehet visszacsinálni. Ha természetes formát követhetnek, az ágak felváltva nőnek ki a törzsből, és minden levél kap elég fényt. 
Ha ezt a ritmust megtörjük, az ágak konfliktusba kerülnek egymással, kuszán egymás fölé nőnek, és a leveleik is árnyékolják egymást. Ekkor szaporodnak el a rovarok. Ha a következő évben nem metsszük a fát, 
még fonnyadtabb ágakat növeszt. Az emberek valamit rosszul tesznek ezzel a beavatkozásukkal, a sérülést nem javítják ki, azok minden mellékhatással együtt egyre gyűlnek, minden igyekezetükkel el akarják tüntetni. Ha ez a korrekció eredményesnek látszik, jó megoldásnak tartják, és mindig újból megismétlik. 
Ez olyan, mintha egy bolond összetörné a tetőcserepeit, aztán ha esni kezd, és a mennyezet elrohad, gyorsan felkapaszkodik a hibát kijavítani, és közben örül, hogy ilyen csodálatos megoldást talált. 
Ugyanígy a tudós is, aki éjjel-nappal könyveket bújva rontja a szemét, rövidlátó lesz, és ha csodálkozol, mi a csudát csinált ezen a földön, rájössz, hogy a szemüveget találta fel. 
Vissza a forráshoz 
Kaszám hosszú nyelére támaszkodva megállok kicsit a gyümölcsösömben, és a távoli hegyekre, a lenti városkára bámulok: hogyan lehet, hogy az emberei filozófiák gyorsabban váltogatják egymást, mint az évszakok? Az én utam a természetes gazdálkodásban, amit a legtöbben különösnek találnak, kezdetben haladás- és tudományellenes reakciónak minősült. De mindaz, amit tettem, a vidéki földművelés, arra szeretett volna rámutatni, hogy az emberiség semmit se tud. Mivel a Föld dühödten az ellenkező irányba mozog, talán elfelejtődöm, mégis hiszem, hogy ez az én utam a legérzékenyebb. 
Az elmúlt pár évben érezhetően nőtt a természetes gazdálkodás iránt érdeklődők száma. Úgy látszik, a tudományos fejlődés is elérte azt a szintet, hogy érezhetők a tévedések, és eljött az újraértékelés ideje. 
Ami eddig primitívnek és elmaradottnak tűnt, az most váratlanul a modern tudomány élére tör. 
Az évezredes japán földművelés nem ismerte a szántást, és alig 3-400 éve vezették be a sekély művelést. 
A mélyszántást csak a modern amerikai mezőgazdaság hozta be Japánba. A károk helyreállítására vissza fogunk térni a szántás nélküli módszerekre. Ez nagy visszalépésnek tűnhet, de bebizonyosodott, hogy ez a legegyszerűbb, hatékony és korszerű módszer. 
Már húsz éve leírtam és bemutattam ezt a szántás nélküli rizstermesztési módot, de azóta sem volt iránta érdeklődés. Most hirtelen megváltozott a helyzet: kutatók, látogatók, újságírók özönlenek földjeimet megnézni. Mindenki a maga szemszögéből vizsgálja és értékeli, aztán távozik. Csak néhányan fogják fel, hogy ez a mód a földművelés ősi, mozdulatlan központjából ered. Semmilyen zöld-mozgalom nem érhet el sikert, ha a fennálló civilizációval szemben erőlködik, csak ha ebből az ősmagból eredően bontakoztat ki új jövőt! A Természet nem lett más, csak a róla való nézetek változnak folytonosan, és a természetes gazdálkodás mindig is a földművelés jövője marad.
A természetes gazdálkodás négy alapelve 
Vigyázz lépteidre ezen a földön: szitakötők és molyok rebbennek fel, méhek döngnek virágról vi-rágra. Tárd szét a leveleket, és gyíkokat, békákat, pókokat és bogárkákat látsz majd az árnyékba húzódva. A felszín alatt vakond és giliszta ás. Ez egy kiegyensúlyozott rizsföldi életközösség. A rovarok és növények közössége a meghatározó. Nincs lehetőség egyes „kórokozók” elszaporodására, a gabona sértetlen marad. 
és pillants át a szomszéd földjére: a gyomokat kiirtotta a vegyszer és a talajforgatás. Az állatok és mikroélőlények is eltűntek a mérgek miatt, a szerves anyagok kiégtek. Nyáron az itt dolgozók gázmaszkban és kesztyűben vannak, Ez az 1500 évig művelt rizsföld egyetlen generáció alatt tönkrement.
Négy alapelv: 
1. Semmi talajbolygatás! A talaj műveli magát a növények gyökerei, a benne élő állatok és baktériumok által 
2. Semmi műtrágya vagy kész komposzt! Talajjavítóként pillangós talajtakarót (fehér here) használunk, a szalmát a földre terítjük, kevés istállótrágyával kiegészítve. Ha magára hagyjuk, a talaj újraéleszti és feltölti magát a benne élő állatok és növények életciklusainak megfelelően. 
3. Semmi gyomlálás! A gyomok részt vesznek a talaj termékennyé tételében, és az életközösség kiegyensúlyozásában. A szalmatakarás, az élő növényi árnyékolás, és időszakos elárasztás segít féken tartani a gyomokat. 
4. Semmilyen irtószer! Ha gyengék a növények a természetellenes módszerek (szántás és műtrágyázás) miatt, akkor a betegségek és kártevők nagy gondot jelentenek. A Természet magában teljes egyensúlyban van. Jelen van benne minden „kártevő” is, de nem tudnak elszaporodni. Legjobb, ha életerős fajtákat termesztünk egészséges környezetben.
Talajforgatás 
A talaj bolygatása beavatkozás a Természetbe. Generációkon át súlyos gondokat okoz. 
Természetes területek feltörésekor durva növények uralkodnak el, szinte kezelhetetlenül. Ilyenkor az egyetlen, amit tehetünk, hogy segítjük az egyensúly visszaállását például talajtakarással. A gazda felelős a földjén okozott károk helyreállításáért!
Trágyák 
A hagyományos japán elárasztásos gazdálkodással hosszú ideig nem változott a talaj termőereje. Ha magára hagyunk egy földet, ott javul a termékenység a sok élőlény tevékenysége és testmaradványa nyomán. Az eső leviszi a mélybe a tápanyagokat, a gyökerek átalakítva újból felemelik. Nézd a faóriásokat a hegyek ormán: senki nem trágyázza őket! A föld termőereje elképzelhetetlen számunkra. Ha levágod a természetes erdőt, és fenyőket ültetsz a helyébe, a talaj hamarosan leromlik és elmossa az erózió. De ha sekély hegyi talajba ülteted a fenyőt, s alája pillangósokat, beindul a vegetáció. 
Trágya helyett negyed hektárra tíz kacsa is elég talajjavító. 
A túlsok trágya káros a növényekre is!
Gyomok 
Ahogy a talajbolygatást abbahagyjuk, gyorsan eltűnnek a gyomok. Vessünk már az érő előző gabona közé, így a téli gyomokat megelőzzük. A nyáriakat pedig a learatott köztes után növekvő rizs fogja lehagyni. A zöld növénytakaró is segít. A talajforgatással csak az örökre szunnyadó gyommagvakat hoznánk kedvező helyzetbe. A gyomokat kapáló gazda tehát saját sorsát keseríti meg.
"Kártevők" 
Bármit is teszünk ellenük, éppen őket segítjük, mert az egyensúlyból emeljük ki őket ellenségeik megölésével.
Gazdálkodás gyomok között 
A gyümölcsfák és egyéb termesztett növények is jól érzik magukat a vadon nőtt társaik között. 
A Fukuoka-módszer időrendje: október elején, aratás előtt, a fehér herét és a gyorsan növő téli gabonák magvait az érő rizsszálak közé terítjük. (A fehér heréből kb. 1 font negyed hektárra, téli gabonából 6,5-13 font negyed hektárra. Kezdetben ajánlatos több magot vetni, később a talaj javulásával ez csökkenthető.) 
Mire a rizs aratásra érett, a téli gabona (árpa vagy rozs) egy-két ujjnyira nő. Aratáskor az ember letapossa őket, de gyorsan újra felegyenesednek. Cséplés után a szalmát visszaterítjük a rizsföldre. 
Ha a rizst ősszel, takarás nélkül vetjük, gyakran megeszik az egerek és madarak, vagy elrohadnak a földön. Ezért ilyenkor kis agyaggolyókban szóróm szét a rizsszemeket. Lapos tálban vagy kosárban forgatva a finom por alakú agyag rátapad a szemekre, amit néha vízzel való locsolással segítünk. Kb. fél ujjnyi golyócskák lesznek. 
A másik módszer a pelletkészítésre: októberben, a rizs aratása és a következő évi vetés után kiterítjük a szalmát a földre. Előbb a hántolatlan rizst néhány órára vízbe áztatjuk, majd nedves agyaggal keverjük. ezután egy csirkehálón eresztjük át, és a kis göröngyöket két napig szárítjuk, hogy tenyerünkben szép pelletté alakíthassuk. Ideális az egy szem egy pelletben. (Egy nap alatt pár hektárnyira elég készíthető.) 
November közepe és december közepe között a fiatal árpa és rozs közé szórjuk a pelletet. (Rizsből 4,5-9 fontot egy negyed hektárra.) A bomló szalmára vékonyan baromfitrágyát hintenek. 
Májusban aratják a téli gabonát. Ekkor is visszaterítik a szalmát a földre, és elárasztják a talajt egy hétre. Ez megfojtja a gyomokat és a herét, és kikelti a rizsszemeket. Június-júliusban csak esővizet kap a vetés, augusztusban heti egyszer friss vizet engednek át a földeken, de úgy, hogy ne álljon meg a növényeken. Ősszel ismét aratás következik. 
Ilyen az éves ciklus a természetes rizstermesztésben. A vetés és szalmaterítés negyed hektáronként egy-két órás munka egy embernek, így csak az aratáshoz kell még két segítség, kizárólag hagyományos japán kéziszerszámokkal. 
Módszerem a japán szigetekre alkalmazható, de biztosan másutt is találni megfelelő változatokat. 
Mert nem is a módszer a lényeg, hanem a gazda tudatos hozzáállása. 
A szalma gazdagítja a talajt, teljes egészében takarásra kell használni!
Gyümölcsfák 
Hagyjuk meg a fák természetes növekedését, formáját, akkor nem lesz semmi bajuk! A legtöbb faiskolai fácska már eleve csonkolt, természetellenes, ezért segítenünk kell kiteljesedését. A magról kelt fák viszont maguktól szép formásra nőlnek. 
Legfontosabb dolgunk a gyümölcsös talajának védelme.
Zöldségek mint vadvirágok 
Tavaszi zöldséget akkor vessünk, amikor a téli gyomok elhalnak, az újak még nem jelentek meg. 
Vágj egy kis foltot a friss gyomok közé, oda vesd el a zöldségmagokat, és föld helyett a levágott gyomokkal takard. Ne sorba vesd a magokat, mert megeszik a bogarak és madarak! Itt is segíthet az agyagba mártás, ami a csírázást is gyorsítja. A paradicsomfélék gyengék a gyomokhoz képest, előnevelt palántákról ültessük, és ne karózva, hanem szabadon kúszva, hogy a csomókból is gyökeret eresszen. A krumpli erős növény, magától megmarad, ha bent hagyunk gumót. 
Neveljünk ősi, egyszerű fajtákat, amik hasonlítanak a vad növényekhez. Ezek kicsit kesernyésebbek, de egészségesek. A hegyek kunyhóiban lakó gyerkőcök is a természetes eledeleken élnek, hántolatlan gabonát, 
vadvirágokat, leveleket esznek. 
A Fukuokánál termett 1300 font rizs és 1300 font gabona 5-10 főt tart el napi egy óra munka mellett. 
(Ugyanez a terület legelőként csak egy főt táplálna, mivel a húshoz aránytalanul sok növényi táplálék megy veszendőbe.)
Egyszerűen szolgáld a Természetet, s minden jóra fordul 
A gépesített, leigázó, kirabló korszaknak vége, mindenütt kis, családi, szeretetteljesen odafigyelő gazdaságokra kell áttérnünk. Ettől minden kedvessé és lelkesítővé válik. Hogy a földműves újra költővé és dalnokká lehessen. (Fukuoka kis szentélyének falán régi verseket talált az itt élt parasztok felajánlásaként!) 
Egy kicsi földön élni, gondoskodni róla, élvezni minden ajándékát és örömét – ez a földművelés örök értelme. 
Ne gondolkodj a világ nagy kérdésein, nem találsz rá választ. Élünk, és ez egyszerűen annyi, mint szembenézni a valósággal. A földdel való együttélés szent dolog. Mindegy, mi jön az év során, hogy lesz-e elég termés, vígan tegyük a dolgunk kedves növényeink között!
A munkáról 
Nem szeretem a munka szót. Csak az ember-állatnak kell dolgoznia, és ez a legnevetségesebb a világon! Minden más lény éli az életét, csak az ember dolgozik, mint egy bolond, mert azt hiszi, ettől létezik. Minél nagyobb felhajtással, annál jobb – gondolja. Milyen jó is lenne feladni ezt a kényszert, és szelíden, szabadon éldegélni! Ha magunkat látjuk el, már nem is munka a mindennapi teendőnk. Felfedezzük így, hogy igazán saját kertünkből élve tartozunk valahová, és csak így vagyunk szaba-dok. 
A nyugati új természetes mozgalom egészen más, mint a hagyományos keleti földművelés. A japánok a II. világháborúig a komposztra és az emberi-állati ürülék hasznosítására alapozták a mezőgazdálkodást. Intenzív módszerekkel folyt a művelés (vetésforgó, társítások és zöldtrágya), Az erősen korlátozott területen minden szerves anyagot megbecsültek, és minden kis helyet felhasználtak. Ez az ember-állat-növény együttélés a modern világ betöréséig tartott. 
kétféle természetes gazdálkodás létezik: a széles, transzcendens, és a szűk fizikai. A széles Mahayana út az ember és a Természet egységéből indul. Ha az ember hagyja vezetni magát, a természet mindenben segít. Olyan ez, mint a tökéletes házaspár: se nem not bestowed, not received; hanem magától jön létre. 
A keskeny út gyakorlatias, inkább kísérleti, bár vágyik a tudásra, de nem fogja fel, és csak használja környezetét. Folyton keres, kutat, újabb technikákkal próbálkozik.
Gandhi útja, a módszer nélküli módszer, a nyerni nem akarás, az ellenállás-nélküliség a legjobb alap a természetes életre. Aki örömre és boldogságra vágyik, elveszíti azt! Magunk kiművelése a kertészet lényege, és nem a növénytermesztés. A helyes módszert a teljesen átélt pillanat fogja megmondani, nem az okoskodás. 
Az étel kultúrája 
Miért eszünk? Testünk fenntartásáért csupán? Egy állatnak elég, ha eszik, játszik és alszik. az embernek is jót tenne, ha tápláló étke, egyszerű napja és békés álma lenne. 
A Természetben hét alapszín van, ha ezek egyesülnek, fehéret adnak, de a prizma ismét szétválasztja őket, mint a megkülönböztető elme is. 
Az öt alapízt a nyelvünk fogja fel, de elménk értelmezi. Természetes embernek elég az egyszerű étel is, nem torzítja el ínyenc fűszerekkel, konyhai módszerekkel, amik csak zavarhoz vezetnek. Amúgy azt, hogy mi ízlik, mi döntjük el, nincs önmagában jó ízű étel. (A gyerek, mindegy, mit csinál, vidám, a felnőtt meg beosztja, minek tud örülni, minek nem.) 
Egy búzanudli finom, de egy marékkal vett gépi nudli iszonyú tud lenni. Mégis sokan elfogadják íz-letesnek. 
A mai ember nem a testével eszik, elfogadja a nátrium-glutamátot is jóízűnek. 
Ha nem akarod ízletessé tenni az ételed, észre fogod venni, hogy már természetesen az. Nem kell ilyen-olyan ízű kenyér, legyen újra természetes ízű minden ételünk. A sóval és a tűzzel kezdődött a természetes ízek eltorzítása. Az igazi kultúra a Természetből sarjad, egyszerű, alázatos és tiszta. A kultúra élet, és az élet nem szakadhat el a temészettől. A természetes étel az alapja az élő kultúráknak.
Étel és élet 
Étel és élet egybe tartozik. Ha nincs természetes gazdaság, nincs természetes étel sem. „Igaz étel, igaz tett, igaz tudatosság”- mondja a buddhista tan. Ha megértjük a mozdulatlan magját a Termé-szetnek, akkor lehetünk egészségesek.
(A fordítást az angol nyelvű One-Straw Revolution könyvből készítettük, további hasznos részletek a wetiko.hu honlapon találhatók!)